UPDATE: MEGJELENT A WERKVIDEÓ SOROZAT 3. RÉSZE!!! LESD MEG A CIKK VÉGÉN!!

Alapvetően, azt kell mondjam, szeretem a városi nyüzsgést, legyen szó Budapestről vagy egy külföldi helyről. Ám, néha ebből is elég és kifejezetten jól esik túrázni a természetben. Ezen belül is a hegyek vonzanak leginkább. A monumentalitásuk, a lábunk alatt és fölött (kivéve, ha megmásztad az Everest-et, mert akkor egyrészt te vagy a király, másrészt nincs már feletted semmi.) elterülő évmilliók beszédes rögei mindig lenyűgöznek és valamiképp kiragadnak  a jelenből. Egyszóval, én nagyon jól érzem magam az ilyen lélegzetelállító, de némiképp zord tájakon. Európán belül pedig mi a legközelebbi olyan hely, ami ugyan nem az égbetörő hegyekről híres, ám a sziklák és az óceán mégis megadja ezt az előbb leírt érzést? Írország, hát persze!

Az előbbiektől függetlenül is, a smaragd sziget már régóta a bakancslistámon szerepel, külön öröm, hogy ezt most kipipálhatom. Nem is akárhogy, hiszen 11 napot töltöttem kint, kezemben a fényképezőmmel, egy több mint 1000 km-es körtúrát megtéve. Persze, ez azért nem ilyen egyszerű. A hátizsákos stoppolás itt szóba sem jöhet a célállomások és fotózások – néha lehetetlen – időpontjai és helyszínei miatt.
Egy fotós barátomhoz, Rádl Lacihoz utaztam ki, aki néhány, szintén kint élő magyar fotós társával kalauzolt végig a szigeten. Ezúton is szeretném megköszönni Verdes Miklósnak  és Németh Tamásnak a rengeteg, kocsival megtett kilométert.

Ez az út nemcsak egy új sorozatot, de egy új Fotós Túrák részt is jelent, méghozzá a harmadikat, három epizódban. Több ezer kép és nagyjából 340 videófelvétel készült, így az állóképeken kívül egy elég tömény werkfilmet is megnézhettek, aminek itt láthatjátok a trailerét és az első részt is. Ahogy a korábban, ezúttal is megnézhetitek a túra főbb mozzanatait és, hogy mi van a képek mögött, milyen nehézségekkel kellett megbirkózni, vagy éppen melyik fotó köszönhető egy ordas nagy mázlinak. Már készül a következő epizód, addig is iratkozzatok fel a csatornára, akkor biztos nem maradtok le róla! ;)

ÚJ RÉSZ!!

Mivel nagyon sok kép és nem kevesebb történet van, kicsit megkönnyítem a dolgotokat! Azaz, nem egybeömlesztem a képeket és hosszan írok le mindent, hanem blokkokra bontom a történéseket és azokhoz olvashattok egy kis leírást. Azt hiszem, ez így átláthatóbb lesz.

Disney szarvasok és a dublini kocsmanegyed, valamint egy kísértethotel!

A szállás Dublintól nem messze, Ashbourn-ben volt, az első nap innen mentünk be Lacival fővárosba, majd a Phoenix-parkba, ami nagyjából egy dámvadas "élményvadászat" volt. Ezt követően besétáltunk Dublin kocsmanegyedébe, az ír "Király utcába". Zseniális hely, ki ne hagyjátok, ha erre jártok! Na, nem azért, mert kaparészegre ittuk magunkat, hanem a hangulata végett. Van bármi sztereotípiátok vagy elképzelésetek a klasszikus ír pub-feelinget illetően? Oké, mind igaz! Alig hittem a szememnek, tényleg, lépten-nyomon egy vérbeli ír bárba botlottunk aprólékosan kidolgozott enteriőrrel, mütyűrökkel, amiknek az eredetéről hajnalig lehetne mesélni. Egyébiránt, itt bárban lerészegetni a gazdagok kiváltsága, mert két Guinness 3000 forint volt és ez az ár már a helyieknek sem a "párszázas ajánlat a Deákon" kategória.

Az elkövetkező napokat Észak-Írországban töltöttük, ahol Tomiék láttak vendégül minket Omagh-ban. Ez a terület hivatalosan az Egyesült-Királysághoz tartozik, így volt még egy kis plusz utazás az utazáson belül. A továbbiakban innen jártuk be csillagtúraszerűen Donegalt.
Az első nap menüje Muckros, Malin Beg, Maghera és egy 10 éve elhagyott hotel volt. Maghera egy ottani vízesésen kívül azért volt különösen érdekes, mert a közelében egy olyan dűnés, sivatagos terület húzódik, hogy az ember hirtelen azt hiszi, nem is Írországban van. Erről a helyről viszont jóformán csak videó készült, úgyhogy ezt a tájat, majd a Fotós túrák sorozat 2. részében láthatjátok (Már elkészült, lásd feljebb!)!
Íme a képek:

Egy kuriózum, a Temple Bar

 Silver Strand

Katt a képre a galéria megnyitásához

Westeros létezik, illetve, így ne adj nevet egy vízesésnek! 

"Ta-Daaaa Tata Taa-Daaa Tatatatta - Tatatatta..." Ismerős? Nem? "Shame!"
Trónok Harca rajongók előnyben, ugyanis a 4. napot egy forgatási helyszínen kezdtük, nevezetesen a Királyok útján (Kingsroad). A valódi neve egyébként Dark Hedges, aminek saját legendája is van, a videóban többek közt erre is kitérek (a második rész folyamatban)!
Visszatérve a fasorra... Alapesetben, esküdni mernék, hogy ez épített díszlet a filmben. Ennél a túlvilági, misztikus helynél keresve sem lehetne jobbat találni egy ilyen film számára. A több száz éves bükkös egybefonódó lombkoronája,  a félhomály és a köztük károgó varjak, csókák... Minden toposz kipipálva, amit a téma megkíván. Ám, ezúttal nem teljesen a természeté az érdem az eredetét illetően. Hogy miként került a puszta közepére egy fantasyból kilépett creepy fasor, az szintén kiderül majd a második részből! ;)
Elnézést, hogy ilyen aljas módon kihagyok információkat, de ha már a videóban egyszer elmondtam, akkor itt nem lövöm le a poént! :D Megjelent a 2. rész, lásd feljebb!

A Dark Hedges-t követően még nem ért véget a Trónok Harca hangulat, ugyanis egy másik forgatási helyen is jártunk, igaz ez véletlen egybeesés volt. A valóságban Ballintoy-ban, a film szerint Pyke-on jártunk!
Érdekes, sziklás vidék – szokás szerint – tele báránnyal. Az idő, sajnos, ezen a napon kissé borús és főként szeles volt, ezért szép fényekben nem igazán volt részünk.
Másnap megérkezett Miki, akivel indultunk vissza Dublinba, de előtte még megálltunk egy vízesésnél. De milyennél... Találjatok ki valami teljesen idióta nevet egy vízesésnek! Megvan? Nem rossz, de a Pollagollum-ot - mert így hívják - kétlem, hogy überelné. Ha mégis, írd le kommentben! :D

 Királyok útja, azaz a Dark Hedges

 Dark Hedges a Trónok Harcában

Pyke
Fotó: Erős Rezső

Katt a képre a galéria megnyitásához!

Magányos szikla a tengerben és a legfurcsább talaj, amin valaha jártam. Majd betértünk egy kocsmába, kár, hogy már több, mint 10 éve nem üzemel...

Az egész túra egyik legszebb helye volt a Downpatrick Head. A képeken majd látjátok, hogy gyakorlatilag egy kiálló szikláról van szó az óceánban, ami egykor a parthoz tartozott, de mára lepusztult az a partszakasz, ami a szárazföldhöz kötötte. Már ezért a látványért is megéri ide elutazni, de vessünk egy pillantást a környezetére! Maga a part, kis jóindulattal sík terepnek mondható, amin a talaj zavarba ejtően zsombékos és huplis. Mint egy bug-os videojáték. Itt végre élvezhettük az előnyét a szeszélyes ír időjárásnak, mert esőben érkeztünk, de egy fél óra múlva már sugarakban sütött át a Nap a felhők közt. A szél, persze, továbbra is úgy fújt, mintha kötelező lenne, így az ND szűrős hosszú expókkal meggyűlt a bajunk.

Az eredeti terv, szerint meglőttük volna a naplementét és másnap a napfelkeltét. Aha... Csak a drága anyatermészettel ezt elfelejtettük közölni és naplementére küldött egy adag felhőt, hajnalra pedig olyan szelet és esőt, hogy a kocsiból sem szálltunk ki. Az ilyen és ehhez hasonló helyzetek miatt nem egyszerű dolog a fotózás. A kellemes és szép képek mögött legtöbbször nagy küzdelem rejlik. Írországban, különösen, meg kell verekedni az elemekkel. Ezeknél a downpatrick-i képeknél a szél levitte a fejünket, a szakadéknál fújta fel a vízpermetet, tehát, közben törölgetni kellett a lencsét, az állvány meg úgy rezgett, mint az újévi kocsonya (na jó, ez barokkos túlzás, de a kabáttal azért kellett árnyékolni). A biztonság kedvéért, időnként benézett az eső is, hogy mi újság. Ezen a napon háromszor áztunk el teljesen a gépekkel együtt. Ezt majd jól látjátok a videóban, ahol már korántsem tűnik majd olyan békésnek a táj, ahogy a képeken látszik.

A napfelkelte kudarca után a szerencse kicsit kárpótolt minket egy újabb elhagyott épülettel. Ez Laciéknak is újdonság volt. Egy kis ajtórésen kellett bemásznunk (lásd trailer). Bent egy teljesen lepukkant rom várt ránk, még rosszabb állapotban, mint a hotel. Fotós szemmel, viszont, igazi látvány orgia!
Megjegyzés: ezekről az épületbelsőkről viszonylag kevés képet láthattok most, mert lesz erről egy külön sorozat.

Howth, avagy az igazi kikötői hangulat világítótornyokkal és sok sirállyal. Az utolsó nap meglepetése és az év felhői!

Az utolsó napokat már Dublin közelében töltöttük, ám ekkor még nem tudtuk, hogy a nagy finálé még hátravan.
Howth egy félsziget Dublin-tól nem messze. Olyan tengeri kikötő, ahol Piszkos Fred a kapitány bármikor felbukkanhat, a mi őszinte sajnálatunkra.... Halszag, rikoltozó sirályok, partjelző bóják magányos harangkongása és –természetesen – világítótornyok. Tökéletes rejtői helyszín!

Az egész túra alatt csak egy dolog volt állandó, az pedig a szél, nem kicsi. Természetesen, ebből jutott Howth-ra is, ami ismét nem volt egészséges a hosszú záridős naplemente fotóknak. Az utolsó nap pedig, vigaszul a rossz időért, megütöttük a jackpotot.
Reggel, Miki jóvoltából, egy olyan élményben volt részünk, amit eddig csak a képernyőn láthattunk természetfilmekben. Fókacsalád! A hím a tengerből figyelt, a nőstény és a borjú kint heverészett a parton. Az anya fóka néha felkapta fejét, hogy ellenőrizze merre járunk, és ha túl közel merészkedtünk durcásan ránk mordult. Egyébiránt nyugodtak voltak, mosolygó arccal szunyókáltak a kavicsos fövenyen.

Egész nap eposzi felhők kavarogtak az égen. Nehéz volt elhinni, hogy ez a valóság. Extrém formák jöttek létre, csak azon izgultunk, hogy naplementéig kitartsanak. Megtörtént!

Itt be is fejezném az anekdotázást, lássuk az utolsó napok képeit!

Howth-i világítótorony

No comment

Ezzel mindenki tud azonosulni. Reggel 6-kor "Csak még 5 percet!"

 Az egyik kedvenc képem lett ez a fotó a Cseléd lépcsőről

További képek, katt a galériához!

 Néhány werkfotó

Pocsék volt a kiszolgálás.
Mintha 10 éve nem lenne itt senki...

 Szolíd hullámok

 Mi az a szenzorkosz a képen? Ja, az a Miki! :D

Bár, nem igazán sikerült olyan tömörre a cikk, mint terveztem, de egy  11 napos túra beszámolót, talán, nem is lehet rövidebbre fogni, kiváltképp, ha Írországról beszélünk. Részemről a megtiszteltetés, hogy a csapat tagja lehettem. A srácoknak ezúton is köszönöm a szervezést és a lehetőséget is!

Remélem, tudtam támpontot adni azoknak, akik azon gondolkoznak, hogy merre utazzanak legközelebb. Bár, nem olcsó hely, még akkor sem, ha az ember mindent minimálból hoz  ki, de azt garantálom, hogy végül, senki nem fogja úgy érezni, ez elvesztegetett idő/pénz volt!

Bízom benne, hogy tetszettek a képek és a videóban is sikerült átadni valamit a látványból, illetve a hangulatból. Igyekszem mihamarabb befejezni a második részt! Az ember nem is gondolná, de egy ilyen túra anyagának a feldolgozása rengeteg időt vesz igénybe. Én, lassan, egy hónapja dolgozom rajta úgy, hogy nem egyszer és nem kétszer hajnali 4-ig zümmögött a Photoshop vagy épp a Premiere. Szóval, köszönöm az eddigi türelmeteket és még kérnék is egy kicsit a hátralévő videókig! :)

 Korábbi Fotós Túrák