Mi történik, ha egy 2,5 tonnás gépszörnyet kell fotózni sárban, vízben hóban, stúdióban? Semmi, ehhez egy komplett stábra lenne szükség és nyáron havat szerezni meglehetősen körülményes. Amennyiben nem az Északi-sarkon vagy. Ehelyett vegyük az autó 1:18 arányú modelljét és valósítsuk meg mindezt egy asztallapon!

Ez a módszer már ismerős lehet a Skoda Magyarországnak készült képek után, ismét a toy photography műfajához nyúlunk, hogy a legendás Mercedes a legjobb profilját mutassa. A modellünk ezúttal a G-class idei, legújabb típusa. Gyerekeket kiküldeni, ajtókat becsukni... autópornó következik! 

Mielőtt nekifogtam a szemérmetlen sufnituningnak, lehetőségem volt élőben is megnézni a G500-zas monstrumot. A látvány azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy egy bestiáról van szó. Irdatlan méretek és elképesztő erő, amit a kifogástalan luxus foglal keretbe. Ha felbúg a motor, a szolid 2,5 tonna úgy ugrik meg, mintha papírból lenne. Komoly ménes dolgozik a kasztni alatt.
Ez a fotózás egyfajta teszt, analízis volt a modell verzió előtt, plusz tapasztalat és nem utolsósorban pedig nagy élmény volt!

Az enteriőr kétségkívül olyasvalami, amit csak egy igazi autóval lehet megcsinálni.

Mielőtt rátérnék a részletekre, lássuk a Mercedes G500 1:18-cas modelljéről készült képeket, azaz a toy photo-kat! A képeken csak a lámpa fénye utólagos (kivéve az elsőt, ahol a felhő is), minden más valós!

Gondolom, a képek végére érve a kedves olvasó fejében rögtön felmerült a kérdés: "Tök jó, de most ezt HOGY??"
Nem vagyok irigy, meg is mutatom! ;)

Első körben itt egy videó arról,  hogyan készült:

 Ami pedig a további részleteket illeti, haladjunk sorban:

A valódi autó látványának hatására úgy éreztem muszáj csinálni egy olyan képet, ami annak mutatja ezt a terepjárót, ami valójában: egy szörnyetegnek. Drámai képet képzeltem el, pokoli felhőkkel és repülő törmelékkel, ahogy a kerék belemar a talajba.
Ehhez gipszből öntöttem szikla textúrát, amire egy kopottas festés került, majd erre a földréteg (ahogy azt láthatod a videóban is). A zöld háttér korrigálásából lett a haragos ég alaptónusa, erre ráillesztettem – a még Írországban fotózott és ide tökéletesen passzoló – felhőt. Alapelvem, hogy amit csak lehet a valóságban, kamera előtt oldjak meg, de a felhők esetében erre nem volt lehetőség. Még úgy sem, ha kültérre viszem a díszletet, mivel ilyen felhőket először és utoljára is csak Írországban láttam. Az utóbbi napokban látható habos-babos bárányfelhő pamacsok pedig nem nyújtanak túl félelmetes látványt.
A sárfelverődés ellenben teljes mértékben valós, jó néhány próbálkozásra volt szükség, mire úgy repültek a darabok, ahogy szerettem volna. Kétféle szemcsemérettel dolgoztam, egy durvával és egy finommal. Ezeket szitálással választottam el egymástól.

A G-osztály egy igazi legenda, melynek vonalvezetése annyira egyedi, hogy néhány apróságból is azonnal felismerhető. Pontosan ezt szerettem volna bemutatni ezzel a letisztult, már-már vonalrajz szerű fotóval. Semmi fölösleges sallang, csak a lényeg, mindössze néhány vonal.  Ehhez a képhez feltétlenül szükséges a nagyobb, 1:18-as méret, mivel itt pont a részletek kapnak hangsúlyt.  Nem volt egyszerű eltalálni azokat a megvilágításokat, ahol az élfények szépen követik az autó vonalát, jól láthatóak, de nem égnek ki.

Láttuk az autót oldalról, szemből, hát nézzük meg hátulról is! Az élethű ábrázoláson kívül mindig próbálok törekedni a dinamikára is. Egyik este félálomból felriadva jegyzeteltem le az éppen agyamon átvillanó jelenetet, ahogy a G wagen rongyol az esőben és a felverődő víz az egész képet kicsit kaotikussá és mozgalmassá teszi.

Aszfaltként most is a már jól bevált nagy méretű smirglipapírokat használtam, a háttér épületeihez pedig a villanyvasútból loptam el néhány házat. Maga a díszlet és a fények beállítása volt az egyszerűbb feladat, a felfröccsenő víz már annál kevésbé. Üveglap került az objektív elé, hogy a lencse se legyen vizes, de a vízcseppes bokeh-ról se kelljen lemondanunk. Különböző spriccelési és fújási technikákkal próbáltam elérni a megfelelő fröccsenést, ami ugyan a teljes szoba eláztatásának árán, de sikerült.

Volt sár, volt víz, akkor lehet hó is. Ebben a hőségben még jól is esett legalább szemmel a télben lenni. Itt egyrészt az volt a koncepció, hogy megmutassam: bármi történjék, ez a verda átmegy mindenen. Másrészt, talán hasonlót már mindenki átélt, mikor kora téli reggeleken, a kocsi egy valóságos hókupac és csak keservesen lehet kihámozni alóla.

A képen a "hó" saját recept, szó szerint, mert liszt, búzadara és egyéb élelmiszerek is megtalálhatók benne, mondhatni „fotósliszt”. Miután sikerült betemetni szerencsétlen modellautót, rám hárult a szél szerepe is és igyekeztem valami látványos hóvihart kreálni. Mondanom sem kell, hogy ezután már nemcsak az autót, hanem minden mást is „hóréteg” takart, de hát ez egy ilyen műfaj, törmelékkel jár.

 

 Alapvetően hasonló technikával készültek ezek a képek is, mint a korábbi 1:43-as méretarányú fotók, de sok esetben a mostani nagyobb modellel könnyebb volt dolgozni és az arányok miatt is élethűbb. Például a föld felfújásakor a rögök, az esőnél a cseppek nem árulják el a turpisságot olyan könnyen.

Ízelítő a korábbi sorozatokból: :) Ha érdekel lesd meg instán vagy ITT

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket, ha maradt még benne kérdés, írj kommentet és válaszolok, amilyen hamar tudok! :)