- Hát ez meg mi a *****?
- Neeee, mik ezek a kóborkutya-falkák?!
- ...értem én, hogy ez a szembe sáv, de ott megyek, ahol nincs kátyú!
- Hol előz ez az állat ******??? Záróvonal, kanyar, kis teherautó?? Végülis...

Aki legalább egyszer járt már erre, az ebből a kis párbeszédből is hamar kitalálja, hogy a román utakon/kis városban járunk. Mivel nincs kiépítve végig autópálya, a Székelyföldre vezető utunk egy részét kisebb településeken át tettük meg. Ez olyan masszív kultúrsokkot jelentett, hogy leírni is nehéz. Nem is próbálkozom vele, hiszen szokásos módon most is készült az utazásról videó, azaz a Fotós Túrák 8. része. A továbbiakban időpont linkekkel jelölöm majd, hogy a szöveg egyes részei, a videóban hol találhatóak, elég csak rákattintani, és a videó onnan indul. :)  A fenti állapotok például: 2:19

Hasonló túrák alkalmával megjártuk az Alpokat többször, de nem felejthetjük el, hogy itt vannak ám a Kárpátok is! Persze, a körítés merőben más, mint Ausztria, de mi a monumentális hegyek és látvány miatt mentünk, az pedig lenyűgöző volt! Egyébként, amint beértünk a magyar lakta településekre, máris kulturált falusi hangulat vette át az apokalipszis helyét. Sehol egy félkész, omladozó kísértetház, sehol egy kutyafalka, szemét stb. Tóth Tamás kolléga rokonai is itt élnek, Kovászna megyében. Ők láttak minket vendégül, méghozzá abban a klasszikus értelemben, amit sokszor itthon, vidéken is tapasztalunk. Végtelen mennyiségű, igazi házi koszt, no meg...pálinka! Ittam már jó házi pálinkákat, jó erőseket is, de ez az erdélyi... Ez üt! Ezt megiszod és érzed, ahogy kirajzolja a belső szerveidet, itt nincs visszabeszéd! Meg kellett mutatni, hogy nem tápos pestiek vagyunk, álltuk a sarat, de azért néhol torzult az ábrázatunk.

 A második napon útnak indult a csapat ( Tóth Tomi, Lőrincz Ákos, Kévés Tamás ), Pojána felé vettük az irányt, ahol a hegyre egy felvonóval értünk fel, amit a videón egy 360°-os kamerával vettünk fel és egészen szédítőre sikerült! (6:04). Azt általánosan kijelenthetjük, hogy az időjárás utál minket. Nem tudom mikor és mivel dühítettük fel, de valamilyen formában mindig szivat az utóbbi időben. Jelen esetben a hóhelyzet alakult igen érdekesen. Érkezésünk előtt egy héttel hatalmas hó mindenütt, mire megjöttünk minden, de minden elolvadt. Majd távozásunk után egy héttel kaptuk a képeket az ottaniaktól, hogy megint mekkora hó van. Mesés módon kikerült minket a tél. Szerencsére a hegyekben nem olvad olyan gyorsan, így addig mentünk felfelé, míg nem lett minden fehér. Noha, a hegy tetején is kb 6 fok volt, itt a hómennyiségnek már elég volt a hőtehetetlensége ahhoz, hogy szembeszegüljön az aljas időjárásnak és megtartson számunkra egy kis téli hangulatot. (6:45)

 A Tátrás túránk óta én rájöttem, hogy drón nélkül már tilos kimozdulni. Legalábbis, ha videót forgatsz. Ilyen hegyi túrák alkalmával olyan snitteket lehet vele készíteni, ami egészen más szintre helyezi a látványt. Főleg a programozható manőverekkel. Elképesztő. (6:58)
Noha erősen olvadt már a hó a hegyen is, a látványon ez mit sem rontott. Helyenként még így is akkora hó volt, hogy derékig süllyedtem benne, ami nem csekély dolog tekintve, hogy 195cm-es létra vagyok, de ennek ellenére alig tudtam kimászni. Bár ez így volt jól, elvégre ezért jöttünk, itthon nem tudom mikor láttam ilyet utoljára, a fákat kis híján ellepte a fehérség. (7:58)

Leérve a hegyről beslattyogtunk Brassóba ahol, hollywood-i stílusban, a hegyen szintén ott díszeleg a város neve. (10:10)
Értelemszerűen már mindenki csillagokat látott az éhségtől, én is csak néhány fagyott Snickers-et majszoltam el a hegyen, így elég gyorsan sikerült az ottaniaknak meggyőzniük minket arról, hogy kóstoljuk meg a saormát. Ez egy gyros-burrito keverék. Tortillában adják, de egy halom belevaló közül lehet válogatni. Gond nélkül ki tudsz hozni belőle egy klasszikus gyros-t, viszont a választék miatt - ami közt megtalálható a bab is - akár egy "burritosabb" megoldás sem lehetetlen. Egy dologban pedig végképp különbözik egy utcán vett gyros-pitától... a mérete. Két kezes adagról beszélünk, és komoly tervezést igényel a kezdeti néhány harapás. Mindenesetre életmentő volt és jó löket az esti folytatáshoz.

Ez annyit jelent, hogy miután visszaértünk a faluba, még kimentünk a határba, ahol a fényfestést kombináltuk a drónnal és sikerült majdnem teljesen hiteles UFO jelenséget produkálni.  Fotókon látványosabb, de élőben is elég érdekes volt, hogy valami a levegőből kivilágít egy kisebb facsoportot a mező közepén. Valós aggodalomra adott okot, hogy ezen a területen már észleltek medvét korábban többször is, de úgy tűnt az idegenekkel való találkozást ők sem erőltették.

Gif: Kévés Tamás

 Eddig minden a terv szerint alakult, a harmadik napra pedig a Bucsecs-hegységet terveztük, ami mondhatni, a koronája volt az egész túrának, pedig a Transzfogarast sem hagytuk ki. Azt írtam koronája "VOLT"? Bocsánat, feltételes módban kellene írni, azaz "lett volna", ugyanis a felvonó honlapjának rossz információi miatt teljesen potyára ültünk végig egy több órás dugót odafelé, ugyanis, mint kiderült, aznap az erős szél (a hegytetőn, lent állt a kémények füstje a levegőben) miatt nem jártak a felvonók. Én még videóban nem igazán akadtam ki soha, de most... (13:08)

Hogy értsük az elkeseredettség miértjét, ide érkeztünk volna:

Fotó: kezdi.info

Fotó: erdelymagazin.hu  

Fotó: Sergio Serge

Jobb ötlet híján repültünk egyet a drónokkal a közeli Peles kastély felett (14:42), ami valóban egy gyönyörű műemlék, de ez akkor ott, a csalódottság miatt, nem igazán vigasztalt. Sajnos ez a műfaj velejárója, de úgy tűnik az időjárás különösen troll kedvében volt, ezen a hétvégén.

Azonban hosszútávon ez sem törte le a kedvünket, hiszen várt még ránk az utolsó nap, ami a Transzfogarasi út különleges látványával kecsegtetett. Hála az égnek, itt már minden simán ment. Mondjuk az itteni felvonó egy régi ikarusz busz stílusának felelt meg, tehát a külsején kátránnyal bevont gumiütköző, rezgő, zakatoló hangok és a kinézetén is látszott, hogy nem mai gyerek, vérbeli '80-as, '90-es évekbeli nosztalgiajárat. Spoiler: túléltük! (17:15)
No kérem, ami fent várt, az azért némileg kárpótolt az előzőnapi kudarcért. Kezdjük ott, akkora hó volt fent, hogy belepte magát, a nevezetes szerpentint is. Három, négy méteres masszív hóréteg, a hegycsúcsok pedig úgy hatottak, mintha felhők, vagy megdermedt lavinák volnának. (18:47)

 Hány arcot vagy alakot fedezel fel a képen?

Bár a Transzfogarasi útból gyakorlatilag semmit nem láttunk, maga a völgy és az azt körülvevő ormok így is lélegzetállító látványt nyújtottak.  A végére pedig egy kis köd is bekúszott, mintegy búcsú ajándékként. Drónnal sikerült egy igen látványos hyperlapset készíteni arról, ahogy hömpölyög a hegyek közt, mintha víz vagy füst lenne. (21:24)

Az alábbi galériákban nézzétek meg a többiek képeit is!

Lőrincz Ákos

Kévés Tamás

Tóth Tomi

A túra során egy állványtesztre is sor került, mivel a studioeszkozok.hu-nak köszönhetően Jackal Victoria monopod kísért el az úton. Engem szó szerint meglepett. Részletek és értékelés a tesztről: 18:51

Minden zökkenő ellenére, egy remek utazás volt ez is és azt kell mondjam a Kárpátok bőven megérdemli a figyelmet és csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy valamit pedig senki ne felejtsen el! Ha itt jártok, feltétlen igyatok egy korsó Csíki vagy Harghita sört! Olyan zamatuk van, ami csak az itteni sörök sajátja. :)

Köszönöm, hogy végigbogarásztad a cikket, remélem tetszett a videó és a képek is! Ha igen, nézz be a blog többi platformjára is:

Facebook | YouTube | Instagram | LEGO - Action Toy Photography