2015. feb 03.

Rövid tél

írta: AquilaPhotoBlog
Rövid tél

• Tavaly óta arra várok, hogy tudjak csinálni téli képeket. Ennek csak egy apró dolog állt az útjában: nem volt hó. A tavalyi botrányos tél nagyon zavart és kezdtem kétségbe esni, hogy idén se lesz hó. Viszont az időjárás volt annyira kedves, hogy egyetlen napig úgy tett, mintha tél lenne, amit ki kellett használnom.

Délelőtt lementem a parkba, hogy körülnézzek az etetőknél. Ilyenkor a madarakat abszolút leköti az evés, így kis szerencsével és óvatossággal egészen közel lehet hozzájuk férkőzni, ami nem hátrány, tekintve, hogy az objektívem csak 105mm-es. Persze sokat segít az is, hogy ezek a madarak már nagyon hozzászoktak az emberhez. Két fajt szerettem volna nagyon becserkészni: a hegyi fakuszt (Certhia familiaris) és a kék cinegét (Parus caeruleus). Furcsa lehet, hogy a kék cinege is rajta van a listán, hiszen mindennapos madarunk és úton útfélen találkozunk vele. Nos, érdekes módon mindig meglógott előlem, egészen mostanáig.

 

Konkurenciám akadt...

lampert_benedek_kekcinege_foto.png

 

 

A fakusz, amelyikkel nekem volt dolgom, roppant békés és szelíd volt. Nyugodtan mászkált a fatörzsön vagy szemezgetett az etetőből. Ha óvatosan mentem utána, akkor volt esélyem egy-egy fotót csinálni róla. Egyébként nagyon mókás madár, mondhatnám van stílusa. Nem tudom pontosan, hogy miért, de mikor az ember figyeli hamar elmosolyodik rajta. A top 10 kedvenc madárfajom közé felkerült ő is!
A másik köszönet az együttműködésért a kék cinegéknek szól. Annyiszor meglógtak előlem, hogy már megsajnáltak szerintem, mert az egyik szabályosan odareppent elém, méghozzá egy olyan ágra, ami ideális volt ebből a szempontból. Egyszóval kárpótoltak.

A délután folyamán el kellett jöjjek itthonról és csak hajnali fél egy körül értem haza. Estére azonban olyan mennyiségű hó esett, ami talán többet nem fog idén. Így nem maradt más hátra, mikor hazaértem csak felvettem a motyómat, egy melegebb kabátot és uccu neki! Van egy hangulata annak, mikor teljesen csend van, hull a hó és csak a ropogás hallatszik az ember lába alatt. A végére úgy beterített a hó, hogy a piros kabát csak foltokban látszott ki és a gép is havas/vizes volt (szerencsére a szigetelés remekül meg van oldva, így tudtam, nem lesz baja). De tökéletesen megérte a délelőtti és az éjszakai fagyoskodás is, bízom benne, hogy lesz még alkalom!

 

Kattints a képekre a nagyobb méretért!

 

 

 

 

 Látogass el ide is: Aquila photography facebook

Szólj hozzá

cikk természet madarak