Azt hiszem, rögtön itt a legelején tisztázzuk is a címben szereplő sértő kifejezést. Bizonyára sokan azért kattintottatok a linkre, mert érdekelt, hogy mégis kit illetek én ilyen kínos névvel.

Nos megnyugtatok mindenkit, hogy a blog nem ment át egy vulgáris pöcegödörré. A fostos bugybóka kifejezés - azonkívül, hogy nem lehet kimondani vigyorgás nélkül, lásd még: fikusz kukisz - ugyanis egy madárfaj becses népi neve, mégpedig a búbos bankáé (Upupa epops). Mondjuk meg kell hagyni a latin neve se gyenge... 

Különösen az alacsonyabban levő, a szőrmés ragadozóknak jobban kitett fészkelő helyeken kap szerepet a nagyobb fiókák védekező viselkedése: híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé, innen ered sokatmondó népi neve, a fostos bugybóka. Tanulság: földön lévő üregekkel vigyázni kell!

De ne szennyezzük be ennek a gyönyörű és ritka madárfajnak a nevét (nem mellékesen az MME 2015-ben az év madarává nyilvánította) mert jóval értékesebb ennél. Térjünk rá a lényegre, azaz arra, hogy mi is történt a legutóbbi fotózáson, aminek nyomán ez a cikk született.

Kora reggel elfoglaltuk a lest Füredi Bernát fotós barátommal és bíztunk benne,
hogy a hosszú kihagyás után most egy izgalmas nappal indítjuk a szezont. 
(Normál esetben egy féligáteresztő üveg van előttünk, csak a kép kedvéért levettük)

Mikor az ember elindul a madarak vagy más állatok nyomába, hogy becserkéssze őket, mindig számolni kell azzal az esettel, hogy talán több órányi / napos fáradtság ellenére sem készül jó kép. Legutóbb egy hete jártam így, de előtte is számtalanszor. Ez a lesfotózásra is igaz. Hiába van minden körülmény megteremtve a madaraknak, az időjárás vagy a kedvük vagy bármi más is keresztülhúzhatja a számításainkat.

SPOILER VESZÉLY!!

Ma nem így történt...

Többen kérdeztétek már, hogy mi is ez a fotós les. Hogyan működik és mi az, hogy nem látnak a madarak, mit hazudozok össze-vissza?? Lesz kapsz!
Nyugalom, a madarak tényleg nem látnak minket, annak ellenére, hogy mi viszont gond nélkül kukkoljuk őket bentről. A dolog lelke az a bizonyos féligáteresztő/reflexiós üveg, ami kívülről tükör, de belülről ablak. Így a madár maximum saját magát lája - párszor meg is próbálják elkergetni magukat, kevés sikerrel. A dolog ismerős lehet pl. a filmekből, mikor a rendőrök egy nagy üveg mögül figyelik az illetőt, miközben ő csak egy tükröt lát. 

 Ez önmagában nem lenne elég, hiszen egy erdőben a madarak rettentően eloszlanak és könnyen elbújnak. Nemhogy fotózni, de megfigyelni is nehéz őket ilyenkor. Ekkor jön a titkos összetevő...a csodaszer..., amiért mi is annyira odavagyunk... A PIA!!
Jó, nem arra kell gondolni, hogy az ablak előtti itatót feltöltjük pár hektó sörrel (pedig de szép is lenne...!), hanem egyszerűen vízzel. Egy nagy itatónak, ami csurig van vízzel...varázsereje van egy erdőben, különösen a nagy melegben. Ily' módon mindenki jól jár. A madarak friss vízhez jutnak, mi pedig remek képeket kapunk cserébe. 

 Miután ezek megvannak, jöhet az itató környezetének kialakítása. A peremét beborítani fatuskókkal, beszálló ágak elhelyezése és egyéb finomítások.

NE!! Ne ikszeld még ki ezt a fület a böngésződben, most jönnek a képek! Eddig volt a száraz része.

Szóóóóval, gubbasztunk a lesben, még a fények sem az igaziak, felhős az ég.... Óóó - mondom - ez így érdekes lesz. Bernát megnyugtat, hogy nem kell pattogni, máskor is volt már jó madárjárás hasonló időjárás mellett. Mivel ő sokat jár ki ide és övé a les, így hiszek neki, jól ismeri az itteni szokásokat. Telefonról lejátszunk néhány madárhangot, többek közt csilpcsalpfüzikét (Phylloscopus collybita). Nagyon meggyőző volt a madár akinek a hangját felvették, mert pár percre rá a valóságban is megjelent egy füzike. Percekig próbálta magát elkergetni a tükörből, ezért lekapcsoltuk a hangot, hogy megnyugodjon és menjen a dolgára. 

Ez egy régebbi kép róla, mert annyira közel jött és izgága volt,
hogy nem tudtam róla értelmes képet csinálni :D

Aztán megérkeztek a meggyvágók és az énekes rigók
(KATT a képekre, hogy nagyban lásd!)

 Nekem már ennyi elég volt ahhoz, hogy vigyorogjak, mint a tejbetök, de az anyatermészet úgy gondolta, hogy ez nem elég, így amikor az egyik szemközti fán megláttunk egy búbos bankát, akkor már biztos volt, hogy ez jó nap lesz. Egyenesen a les melletti mesterséges odúhoz repültek, amiben tavaly költöttek.
Egyébként érdemes nekik kihelyezni D típusú odút, hátha szerencsénk lesz ( azért D, mert ennek van elég nagy röpnyílása, az A odú pl. kék cinegéknek van)

 Egy fészkelő párról beszélünk, így rögtön két madárhoz volt szerencsénk. Sűrű hupákolások (lásd: lejjebb, rögtön a videó elején) közepette vizsgálták az odút, hogy alkalmas-e az idei költésre, illetve, hogy nem lett-e drágább a rezsi. Szerencsére minden rendben volt, így jó eséllyel lesznek idén is fiókák.
Naná, hogy a fotósok legnagyobb örömére :D! 

 Elég nehéz volt úgy fotózni, hogy jobbra bankák az odún, miközben jött a többi madár az itatóra, a bőség zavarában csak kapkodtuk a gépet jobbra-balra, majd mindezek tetejébe egyszer csak egy puffanás a les tetején...Hát ez meg mi a... Hirtelen egy jellegzetes "kiáltás" hallatszott. Kinézünk a les mellé... Hát nem ott sétál kényelmesen a fácán kakas a három gráciával? 

Komikus pillanat volt, mikor az egyik szemközti fán egy fácán tyúk mászkált. 
Legyünk őszinték, ha az ember rágondol erre a madárra, akkor nem a
fán képzeli el :D! 

 A továbbiakban még számos madár érkezett, hogy igyon, vagy egy barátposzáta (Sylvia atricapilla) esetében, hogy fürödjön. Ez nagyjából 11 óráig tartott, aztán csend. Ebédszünet a madaraknak is jár az már igaz. Mi is szedtük a cókmókunkat és végtelenül elégedetten visszaindultunk. Mindig izgalmas, mikor egy ilyen fotózás után érzed, hogy lettek jó képek, de ez igazán csak a számítógépen és az utómunkánál derül ki.

Nos, íme a többi kép :)! KATT a képekre a nagyításhoz!

Látogass el  az AquilaPhotoBlog Facebook és YouTube csatornájára is!

Készült egy videó is :)

 Meggyvágók

 Barátposzáta (tojó)

 Énekes rigó

 Tengelic

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket, ha tetszett nézz körül blogon vagy nézz be ide is: Facebook YouTube