Ma n'atu sole cchiu' bello, oi ne'
'O sole mio sta nfronte a te
'O sole o sole mio
Sta nfronte a te sta nfronte a te

Gondolom mindenki ismeri és érti ezt a klasszikus itáliai dalt. Viccelek, én sem értem, de szerencsére Google barátom minden nyelven beszél, így már ki is kerestem Nektek a fordítást, ha érdekel ;)!

No, de ez nem egy nyelv óra, hanem egy habkönnyű cikk arról, hogy mégis mit csináltam én Olaszországban. Roppant meglepő módon fotóztam, méghozzá nem is akárhol. Velencébe régi vágyam volt eljutni és még nagyobb, hogy fotózhassam is. Természetesen én is beleestem abba a naiv hibába, hogy azt hittem majd Velence nyugodt utcáin, a csatornák mellett sétálgatok miközben a gondolások éneklik az 'O sole mio-t, esetleg a Szent Márk téren szól egy másik olasz nóta.  Nos, ennek pont az ellenkezője történt. Nyugodtságról szó sem volt, hatalmas tömeg hömpölygött mindenhol és a töménytelen kínai turista miatt kezdett keleties érzésem lenni. A gondolások pedig mindent csináltak, csak  'O sole mio-t nem énekeltek. Helyette az egyik például egy törött tabletet szorított a füléhez és evezés közben abba beszélt. 
De nem szeretnék ennyire negatív lenni, ugyanis mindezek ellenére Velence gyönyörű és látványra azt adta amire számítottam. Mindenütt hajók, gondolák, ódon házak és műemlékek. Itt nagyjából minden épületnek külön kis története van és a fent leírt dolgoktól eltekintve egy időutazás az egész.

 Ahogy a képen is látszik, csak néhány ember lézeng a Szent Márk téren. 

A napon iszonyú hőség volt. Öt perc után rotyogott az agyam és füstölt a hajam, így inkább a sikátorok hűvös árnyékában maradtam, itt egészen elviselhető volt a meleg. Hihetetlen labirintus az egész város. Szűk sikátorok és utcák minden irányban. Térkép nélkül 3,5 tized másodperc alatt téved el az ember, bár nincsenek nagy távolságok, tehát előbb utóbb kijutunk valami jellegzetes helyre. 
A tömeg miatt fotózni se volt egyszerű, mert amíg megcsináltam egy képet, hatan estek át rajtam, de kis türelemmel ki lehetett várni egy jó alkalmat. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a Canal Grande-n (a legnagyobb, középen kanyargó csatorna Velencében) és a sziget elejénél is eszméletlen hajó forgalom volt. Nem is csoda, itt ezzel közlekednek autó helyett, de olyan szinten, hogy rendes taxi is van. Egyszer álltam a parton, erre odafarol egy úriember és elkiáltja magát felém, hogy: "Taxi?". Ráadásul látszólag szabály nélkül közlekednek. Akinek nagyobb a hajója, annak van elsőbbsége és természetesen csak padlógázon haladnak. Érdekes látvány volt, mikor összetalálkozott egy hatalmas komp egy turista hajó, meg egy gondola... 

Nem egyszerű a gondolásoknak sem. Nagyon precízen kell kormányozniuk
és a hidak sem könnyítik meg a dolgukat.

 Sóhajtottam a fotók hídjá...úgy értem 
fotóztam a Sóhajok hídjánál is. Nem lennék annak az
elítéltnek a helyében, akit itt átvisznek.

Szokták mondani, hogy Olaszországban az utolsó kis útszéli étteremben is olyan kávét adnak, mint más országban a prémium minőség. Nos, kipróbáltam és... tényleg így van. Egy útszéli étteremben kértem egy espresso-t és bekönnyeztem az ízétől. Nem azért, mert olyan csípős volt, hanem olyan zamatos és finom. Ez egyébként igaz volt a Velencében vagy Jesolo-ban kért kávékra is. Hiába, az olasz kávé az olasz kávé!

 Olaszország után, hazafele Szlovénián keresztül vezetett az út és így nem hagyhattuk ki a Bledi-tavat sem. Ez Szlovénia második legnagyobb tava, az Alpokkal körülvéve. A tó vize szó szerint kristálytiszta, akkor is látni az alját, ha az több méter mélyen van. Olyan szép a környezete, hogy minimum egy napot kellene itt is eltölteni.

Igen impozáns látványt nyújt a Bledi-vár a kopasz sziklaormon.

A sziget legismertebb jelképe a Mária mennybemenetele templom,
hosszú és gazdag történelmével.

 A rendkívül tiszta víz és a távoli hegyek kékülése miatt a sírás kerülgetett, hogy nincs polár szűrőm,  hiszen az levenné a csillogást a víztükörről, a hegyek pedig visszanyernék eredeti színüket. Késő délután érkeztünk a tóhoz, így kezdett sötétedni és az ég is felhős volt. Emiatt a beállításokra is figyelni kellett, hogy ne legyenek a képek túl sötétek és a fényviszonyokhoz képest szép fotók készüljenek.
Itt a tavon is voltak nagyobb evezős hajók, amik a szigetre vitték át az embereket, gyakorlatilag nevezhetnénk ezeket a szlovén gondoláknak. Ezek a hajók ott voltak kikötve a part mellett és szerettem volna néhány képet készíteni úgy, hogy beszállok az egyikbe. Odamentem az egyik "kapitányhoz", aki a másik hajóban ült. Meg akartam kérdezni, tőle, hogy pár fotó erejéig felmehetek-e a hajóra, de végig se hallgatott, intett, hogy mehetek. Ezen kicsit meglepődtem, máshol kevesebbért is elhajtottak már.

Azt kell, hogy mondjam nagyon jó volt ez az egy hét. A tömeg és egyéb kellemetlenségek ellenére, Velence nagyon szép volt és nem okozott csalódást. Egészen biztos, hogy még vissza fogok menni vagy tavasszal vagy valamikor október környékén, remélhetőleg akkor nyugisabb ott a levegő. A Bledi-tavat pedig szintén ajánlom mindenkinek, így a hegyekkel övezve különösen tetszett. Az ilyen helyeken, gondolok itt Velencére is, nagy élmény fotózni, mert a látványon kívül egyedi hangulata is van. 

A nyár hátralevő részére kívánok mindenkinek további jó pihenést és szép fényeket ;)!

Még néhány fotó:

Velence

Trieste-i sirályfotózás

Bledi-tó

Ha tetszett, nézz be ide is: Facebook, YouTube (Az Aquila Photo Blog csatornája. Kedvcsináló, tippek-trükkök, ínyencségek)

Így jártam Bulgáriával