• Úgy tűnik az időjárás kezd magához térni, mert ma is hét ágra sütött a nap és meglehetősen meleg volt. A jó fények pedig nem jelentettek mást, mint: fotózást. A célpont ezúttal egy különösen aranyos madár, az őszapó volt. Ha le akarnám írni a külsejét, akkor: egy nagy tollgombóc hosszú farokkal (tudományos meghatározást hallottak). Pár nappal ezelőtt láttam őket a közeli parkban, de akkor meglógtak előlem. Azt tudni kell, hogy vannak ún. mumus madárfajaim, amik évek óta mindig megszöknek a kamerám elől. Ilyen a legnagyobb ellenfelem, az erdei pinty is. Ennek a madárnak valami baja van velem, mert szabályosan szivat... Volt olyan eset, hogy egy napon keresztül kergettem és egy jó kép sem készült. Másnap, mikor gép nélkül voltam, kiült pár méterre tőlem tollászkodni a lemenő nap fényében. Nem voltam ideges, ááááá nem... De idesorolhatom még a zöld küllőt, a fekete harkályt, feketerigót, karvalyt stb.

• Most azonban határozottan bizakodó voltam az őszapók miatt. Legutóbb is nagyon közel jöttek, azt igazából én hibáztam el. Leértem a parkba (Erzsébetliget, XVI. ker.), megálltam a közepén és füleltem. A fák tetején zöldikék és tengelicek, a bokrokban szén- és kék cinegék énekeltek. Időnként megszólalt egy csuszka vagy a szajkó, ami előszeretettel utánozza más madarak hangjait. Egy galamb repül ki az oszlop mögül, ahol a fészke van, alatta pedig 15 cm-es guano réteg pihen csendben. Szeretem az ilyen nyugalmat, mikor csak állok és hallgatom, hogy mi van körülöttem. Abszolút koncert érzés.
Egyszer csak egy fülsértő sivítás... A cinegék riasztó hangja, mert elrepült felettünk egy karvaly, ami a kisebb énekes madarak első számú ellensége, a macskán kívül. 
Még hallgatózom egy kicsit majd egy jellegzetes hangra leszek figyelmes. Az őszapók. Egy pár ugrált az egyik bokron. Szépen nyugodtan odaosontam, közben naná, hogy az összes száraz falevél az én lábam alatt talált helyet magának. Szóval, többé-kevésbé hangtalanul a bokorhoz settenkedtem és az őszapók megszántak. Látták, hogy évek óta loholok a nyomukban, és azt mondták: "Na, jól van te szerencsétlen, gyere, most nem repülünk el!". Ez így is történt, mert másfél méterre tőlem tollászkodtak és nem zavartatták magukat. 
De nem nyertem, legalábbis nem húztam ki az őszapót a mumus listámról. Mégpedig azért, mert ezek még mindig nem olyan képek, mint amilyeneket szerettem volna. A nagy bozót miatt zavaros a háttér és van, hogy belóg egy-egy ág.
Ez fél siker, de még nem az igazi, persze előbb utóbb az is össze fog jönni! Remélem...

 Kattints a képre, hogy lásd nagyobban is :)!

Ez bizony egy mosolygós őszapó!

További madaras képekért katt IDE!

Nézz be hozzám a facebook-on is :)!