Először is tartozom egy bocsánat kéréssel felétek Kedves Olvasók. Mostanság kicsit megritkultak a cikkek, de pont a hasonló utazások miatt nem sok időm volt írni, de ezután várhatóak lesznek rendszeresen. Videók terén még nagyobb a probléma, de azon is változtatni fogok, ez a nyár kicsit rohanósra sikerült :).

 Az alábbi videóban megnézheted a felvételeket az Alpok ormairól és azt is elmondom, hogy mi, hogy történt merre jártunk és néhány vicces sztorit is. Ez a beszámoló az utazásról. A cikkben inkább a technikai részre helyeztem a hangsúlyt és a képeket is itt nézhetitek meg rendes felbontásban. Nem lesz hosszú vagy nehéz olvasmány, sok képet tettem bele és néhány megjegyzést, ahol szükséges, de ezentúl csak a böngészés és nézelődés van hátra. Szóval, mielőtt tovább görgetnél, nézd meg a videót is :).

Az alapvető nehézség az ilyen tájfotóknál, főleg, ha hegyekről van szó, hogy nagyon nagy a kontraszt különbség. A hegy többnyire sötét, árnyékos, az ég viszont világos. Ilyenkor az a klasszikus probléma szokott felmerülni, hogy a hegy vagy világos és kiég az ég vagy az ég teljesen jó, a hegy viszont sötét. A megoldás, hogy több képet kell csinálni, majd ezeket Photoshopban összerakni. 

Itt az ég, a hegyek és az előtér is külön kép. Ez annyit tesz, hogy mindegyik képnél arra figyeltem, hogy az adott dolog jó legyen, nem számít, ha sötét vagy kiég valami más.

 Talán nem egyértelmű, hogy a vízeséses képek mitől olyan szép fátyolosak. Ez roppant egyszerű, mindössze a záridővel kell játszani. Hosszabb záridővel jobban elmosódik a víz.

 Itt rövid záridővel fotóztam, látszik, hogy a vízcseppek ki vannak merevítve némileg.

 Voltam oly szerencsés, hogy a hegyeken kívül, a köztük élő állatokra is vadászhattam. Mielőtt a Greenpeace-esek szívrohamot kapnak, megnyugtatok mindnekit, hogy itt a fotózásra gondolok, bár a kettő közt nincs sok különbség. A fotó alanyok nem is akárkik, hanem havasi csókák (Pyrrhocorax graculus) és hollók (Corvus corax) voltak. Hihetelen légiparádékat csináltak, amiket lefotózni iszonyú nehéz, főleg az élességállítás miatt. Szerencsére a gépem megmentett, mert rendelkezik ún. 3D autofókusszal, ami folyamatosan állítja az élességet a mozgó célpontra a tér bármely irányába. Annyit elmondhatok, hogy akinek a gépe tud ilyet, az ne is próbálkozzon mással! Bár ez hatalmas segítség, még ennek ellenére is készültek életlen képek, mert azért ez sem old meg mindent.

 Fotózási nehézségek szempontjából, a héten ez a három dolog volt a legnagyobb kihívás, ami esetenként bizony ki is fogott rajtam. Illetve még két dolgot érdemes megemlíteni. Nagyon sokszor látom, hogy valaki csinál képet a kutyájáról, egy földön sétáló madárról vagy egy virágról, de valamiért mégsem az igazi. Ennek az az oka, hogy általában nem az ő szintjükről, hanem magasabbról fotózzák, így a háttér is éles lesz és az állat/növény körvonalai elvesznek. Ezt nagyon egyszerű orvosolni, mindössze annyi, a trükk, hogy alacsonyabbról kell fényképezni, közel a földhöz. Így a téma mögött lévő távolság megnő és homályos, elmosott lesz, ami nagyon szépen kiemeli, amit fotózunk. Íme egy példa: egy harangvirág, amit, ha felülről fotózok valószínűleg egy tucat kép lesz. Így viszont kellemes és szép látványt nyújt. Egyébként ezt hívják kis mélységélességnek.

 A másik dolog, ami nem technikai, hanem az anyatermészet nehezítése, hogy rájöttem, vízben nem jó fotózni. Pláne, ha nincs vízhatlan tokod... Nem, nem úsztam víz alatt a géppel, de majdnem. Mikor megálltunk Krimml-ben, ahol egy hatalmas vízesést fotóztunk, a legalsó zuhatag olyan szintű vízpárát produkált, hogy az objektívet 20 másodpercenként kellett törölgetni és minden úszott a vízben. 

  Szerencsére szigetelt, így az ilyen vízpárával még elbánik :).

 Abszolút tudom ajánlani Tirolt és környékét annak is, aki csak túrázni szeret fényképező nélkül. Egyszer látogassatok el ide :)! Most pedig, ahogy ígértem, íme a képek (Kattints a képekre a galéria megnyitásához):

Hegyek

Madarak

Vízesés

Gleccser

Werk

 Néhány kép a többiektől
Andris

Blanka 

 Nézz be ide is: Facebook