• Bármit is csinál az ember, a leghatékonyabban és legkönnyebben akkor tud dolgozni, ha a megfelelő eszközök a rendelkezésére állnak. Ez azonban nem mindig lehetséges, így rögtönözni kell. Persze ez nyilván csak adott dolgokra igaz, mindenhol nem lehet  barkácsolni. Egy tűzoltónak hiába adok egy kerti slagot, a tüzet csak rendes tömlővel tudja oltani.

• Szerencsére a fotózás, egy bizonyos mértékig, megtűri a házi megoldásokat. Mivel nekem nincs stúdióm, se megfelelő vakuk, derítők stb., viszont a tárgy és csendélet fotózásról nem szeretnék lemondani, így marad a házi barkács. A legjobb az egészben, hogy amennyiben jól sikerül összebarbárkodnunk valamit, nem fog látszani a képen, hogy nem hagyományos technikával készült (csendéletre gondolok és itt is az egyszerű esetekre, modellfotózásnál például nem igazán lehet helyettesíteni a rendes felszerelést). Egyszóval, bármilyen rettenetesen tákolt a téma környezete, a fotón ez rejtve marad. 

• Hogy mire is gondolok pontosan, azt az alábbi képek majd illusztrálják.
Stúdiófotósoknak felhívom a figyelmét, hogy innentől csak saját felelősségre olvassanak tovább, mert a következő képek a nyugalmuk megzavarására alkalmasak!

A cikk folytatásához, kattints alul a továbbra!

Nagyon látványosak azok a fotók, amiken a víz vagy más folyadék valahogy fröccsen. Ahogy beleejtenek egy citromot vagy öntik a sört a pohárba (a reklámok értenek ehhez, csak rágondoltam és már szomjas vagyok...) stb., ezért gondoltam kipróbálom. Azonban nem voltak vakuim, normális háttér és hasonlók. Semmi gond, nem esünk pánikba, szétnézünk itthon, hogy mi áll rendelkezésre. Tapéta, cipős doboz, edények... Hmm, hiszen ebben egy komplett stúdió van elveszve! Teljesen egyértelmű, nemde?
Pár perc mérnöki pontossággal és tervezéssel végzett munka után, készen is lett a dolog.

Legyünk őszinték... Ezt a beállítást látva, nem gondoljuk, hogy ebből bármi jó kisülhet... Olyan fotót vár az ember, ami egy családi ebéden készült, véletlenül, egy pohárról.

Azonban itt jön a képbe a fotózás azon jó tulajdonsága, hogy azt és úgy zárunk ki a képből, ahogy akarunk. Világítással (ami jelen esetben csakis egy asztali vagy álló lámpa lehet, plusz beépített vaku), komponálással remekül meg lehet találni azt a nézőpontot, ahonnan már nem látszik ez a borzalom.
Ez lett belőle:

 A szépsége a dolognak, hogy ez nem a legdurvább installációm. Egy másik esetben boros üveget kellett fotózni, illetve csak kísérleteztem, hogy miként és hogyan lenne majd érdemes a későbbiekben. Ismét szükség volt a "stúdióra". Ezúttal az alábbi eszközök voltak elérhetőek: sakkasztal, szék, lego duplo, üveglap, két asztali lámpa, egy DVD és Horváth Árpád - Nagy vállalkozások c. könyve.
Egyértelműen pompás, első osztályú darabok.

Meg kell hagyni, ismét nem túl bizalom gerjesztő látvány, de mint tudjuk, a felesleg majd nem látszik. Csináltam pár lövést, hogy lássam, majd a jövőben melyik beállítást érdemes megcsinálni, akkor már tényleg normálisan (nem stúdióban, de komolyabb fényekkel és rendes háttérrel). Talán nem olyan látványos, mint a fröcsi, de a werkfotóhoz képest jóval kellemesebb.

Ehhez a képhez  (egy madártoll makro fotója)...

...valami ilyesmit képzelnénk el:

Pedig valójában ez minden:

 • Azért írtam ezt a kis bejegyzést, hogy megmutassam a fotózás azon oldalát is, ami kevébé ismert. Általában csak a végeredményt látjuk, pedig a mögötte rejlő munka legalább olyan izgalmas. Aki szintén fotózik és csinált már hasonló "stúdiókat", az remélem jól szórakozott rajta, hiszen ismerős lehet neki a szituáció :)! Sőt, aki szeretné, az töltse fel a werk fotóját ide és lássuk, milyen zseniális megoldások vannak még!

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett! Szép fényeket :)!

Látogass el a facebook oldalra is!