• "Nem a felszerelés teszi a fotóst!"- mondogatjuk gyakran, mikor valaki arra hivatkozik, hogy azért nem nem tud jó képeket csinálni, mert nincs hozzá gépe. Tény, hogy ebben van igazság, de mégsem a felszerelés a leglényegesebb. Ugyanakkor nagyon sok gépnek megvannak a korlátai és egy idő után tényleg nem tudja megcsinálni az ember azt, amit szeretne, még akkor sem, ha tudja miként kéne.

• Ezt én nem először tapasztaltam már, de ez így van rendjén. Én a fotózást, még 2007-ben egy egyszerű, de annál jobb bridge géppel kezdtem, majd ezen a kategórián belül léptem egyet feljebb, végül kikötöttem a DSLR kategóriában, aminél már látványos különbségek vannak.

Az első gép egy Olympus SP-510 UZ volt, amit nagyon szerettem. Olyannyira jó szolgálatot tett, hogy 7 éven keresztül, azaz 2012-ig azt használtam, itt a blogon és a facebook oldalon is, sok, ezzel a géppel készült fotók vannak. Egy jó fogású, könnyen kezelhető kis bridge gép, amin kíválóan meglehetett tanulni az alapokat. Nem tudom olvassa ezt olyan, akinek szintén volt/van ilyen gépe, de biztos egyet értene velem. 
Azonban 7 év után kezdett kicsit szűk lenni, elértem a gép határait és ideje volt váltani. Már akkor is a DSLR kategória felé húzott a szívem, de akkor még nem volt egy reális lehetőség, illetve adódott egy alkalmi vétel, jóllehet továbbra is a bridge kategórián belül. Végül úgy döntöttem, lépegessünk csak apránként és így került hozzám egy Lumix DMC FZ-50. Szintén egy 2006-os gép (ahogy az Olympus), viszont bőven többet tudott, így újabb lehetőségek nyíltak meg előttem. A feltöltött képek többsége ezzel a géppel készült. A Lumix-ot szintén nagyon szeretettem, voltak hibái (a jpg minősége, a kereső felbontása stb.), de összességében legtöbb dolgot meg tudtam vele csinálni és bírta a strapát. Nagy előny volt, hogy itt már tudtam használni a fókusz gyűrűt, így nem kellett csak az AF-re hagyatkozni. Azonban az említett problémák miatt ismét akadályokba ütköztem. Ekkorra már fotóztam pár rendezvényen, ahol komoly nehézségeket okozott a minőségbeli probléma, illetve rosszabb fényviszonyok között nem igazán tudtam értelmes képek csinálni (az ISO értéket nem is tudtam állítani, mert 200-nál irdatlan szemcsés lett a kép),  gond ott van, hogy ideális fények ritkán vannak.

Miután 7 évet eltöltöttem a bridge kategóriában (ami, félreértés ne essék, nagyon hasznos volt és utólag se csinálnám másképp), sikerült beszuszakolni magam a DSLR gépek világába egy Nikon D7100-zal. Egy ilyen gép a kezdetektől fogva vágyam volt, így ez jóval többet jelent, pusztán egy eszköznél.

Kép forrása

 Nem a profi full-frame-es kategóriába tartozik, de nincs is szükségem jobbra. Hatalmas a különbség, például hihetetlen könnyebbség, hogy a keresőben látom, mit fotózok, ami valljuk be nem egy nagy elvárás, de a Lumxnak annyira rossz volt a felbontása (a keresőé), hogy nem láttam mikor éles a kép. Rengeteg funkció van benne, melyek közül van ami felesleges, de van ami zseniális. Eddig egy HDR fotóm sem volt, most ez a lehetőség is adott. A filmezést mindig is szerettem, így a HD-s, full HD-s forgatási lehetőség is fontos szempont volt.

Összességében azt tudom mondani, örülök, hogy így alakultak a dolgok. Mindkét bridge gép remekül szuperált és ezek után még jobban lehet értékelni az új lehetőségeket.