Nehéz műfaj a tárgyfotózás, különösen, ha nemcsak ábrázolni, hanem az adott termék üzenetét is közvetíteni kell, mindezt rendhagyó, látványos módon. Erre a feladatra vállalkoztam egy nagyszerű hazai márka, a GaBKo Chili kérésére. Az nem kérdés, hogy a hazai termelőket és különleges vállalkozásokat nagyra becsülöm, éppen ezért megtisztelő volt velük/nekik dolgozni.

Máris mutatom a képeket, amikről utána bővebben is mesélek és megmutatom azt is, hogyan készültek, mi rejtőzött a színfalak mögött!

Akik jártak már a blogon vagy követik az instagram / facebook oldalam, azoknak bizonyára nem cseng ismeretlenül, ha azt mondom: toy photography, figura fotózás. Ezt a képek alatt bővebben is kifejtem, gyors összegzésképp annyit kell tudni, hogy ebben a műfajban kézzel éptett díszletben fotózok, valós látványelemekkel.
Tehát a képeken látott tűz, köd, por stb. mind valós, a fényképezőgép előtt létrehozott hatások. Kivételek persze vannak, hiszen nem minden esetben tudom ezt megoldani, de ezeket a kivételeket mindig feltüntetem, hogy véletlenül se higgye senki azt, hogy sumákolás áldozata.

A hat képből álló sorozat egyik koncepciója az volt, hogy mutassuk be a különböző chili fogyasztókat. Mivel maga a szósz egy nagyon intenzív, erőteljes és semmiképp sem szokványos ízvilággal rendelkezik, ezért arra gondoltam, legyenek a karaktereink szörnyfigurák. A szereplők őrült megjelenése, egyben tükrözi a chili ízlelése utáni első gondolatunkat: "Hogy az a.. Ez szörnyen csíp!" Félre értés ne essék, a szósz szörnyen csíp, de még véletlenül sem szörnyű!

A fogyasztók rangsorának első helyére azok brutális kapszaicin függők kerültek, akik a kenyérre vaj helyett is ezt kenik és meg sem kottyan nekik egy kis carolina reaper. Akinek nem ismerős ez a név, nos ez az a paprika fajta, amit az ördög csecséből termesztenek és jobban csíp, mint a pokol tüze!

 A dobogó második fokára az óvatosabb chili kedvelők kerültek, akik kellő alázattal nyúlnak az üvegcse után, hogy néhány cseppnyi, fűszerként használt szószt tegyenek az ételbe. Én például ebbe a kategóriába tartozom. Annak ellenére, hogy alapvetően bírom a csípőset, a GaBKo szószoknak, én is csak csókolommal köszönök!

 A harmadik kategóriájába tartoznak az újoncok, akik még nem tudják, mi vár rájuk. Gyanútlanul bontják ki az üveget és a reakciójukat még balladai homály, köd fedi. Valójában még a dobogó bármelyik fokára állhatnak vagy teljesen le is léphetnek róla, mondván: na ezt soha többet, ORVOST!
Értük tartsunk most egy perces néma csendet.

A sorozat második felében elhagyjuk a szörnyes vonalat és inkább miniatűr jelenetekre koncentrálunk. A szószok vadságát továbbra is szem előtt tartva próbáltam olyan jeleneteket kitalálni, ahol az emberek különböző módszerekkel próbálják "megszelidíteni" ezt a zabolátlan ízvilágot.

Az amerikai western hangulat érthető módon adta magát, ahol a lasszós cowboy próbálja becserkészni a vad chilit.

 A fantasy kedvelőknek nem maradhat ki a misztikus varázs sem. Ahol a fizikai erő már nem elég, oda a mágusok képessége kell!

 Ha pedig túl forró lesz a helyzet, jöhetnek a lánglovagok!

Most pedig romboljuk le az illúziót!

Tudom, hogy ez is olyan kicsit, mint a bűvésztrükk. Nagyon érdekes, nagyon szórakoztató, de abban a pillanatban, hogy vége, felmerül a kérdés: HOGYAN? És onnantól már  nem is a mutatvány az érdekes, hanem ami mögötte van. Szerencsére én nem vagyok bűvész, így én elárulom a trükköt! ;) Lássuk néhány kép werkfotóját!

Tudom, vannak, akik szeretnek mindenbe belekötni, ezért tisztáznék néhány dolgot. Mikor azt mondom, hogy a képen valami/semmi nem utólagos, azt úgy kell érteni, hogy nem történt olyan tartalmi manipuláció, amit nem én hoztam létre a fotózás során. Retust, ahogy bármely más műfaj esetében, ezek a képek is tartalmaznak, hiszen az utómunka rendkívül fontos része a fotózásnak, legyen szó bármiről. (a dokumentarista és riport témát, most ne vegyük ide)

 A kép markáns és egyben fő motívuma a tűz, a lángnyelvek. Mivel arra törekszem, hogy minden valóságos legyen a képen, így nem kérdés, hogy az üvegeket valóban fel kellett gyújtani! A fotón egyedül a poroltóból kiszóródó oltóanyag utólagos.

 Érthető módon ilyen elektromos, fantasy kisüléseket még nem sikerült a valóságban előállítanom, pláne nem szabadtéren, így ez utólagos. Azonban a környezet, a lebegő üveg mind a helyszínen volt.

 Bármennyire is szeretem az eredeti helyszíneket, a sivatagba csak nem utazhattam el egy képért, ezért bevetítettem a hátteret, nade nem úgy, ahogy gondolnánk. A monitor saját fénye remek háttér és igyekeztem azonos perspektívába hozni a valós előteret és a vetített messzeséget. Az eredmény: hatásában egy helyen, a sivatagban játszódó jelenet. Természetesen a lángnyelv is igazi az üvegen. A képen semmi sem utólagos.

 A képen a ködöt pipafüst (Sima fapipa, mielőtt bárki rosszra gondol. Nem viccelek, kaptam már meg, hogy mariska füsttel dolgozom...) befújásával hoztam létre, ami sok kísérletezést igényel, hiszen nem tudom irányítani a gomolygását, terjedését.

Ez is érdekelhet! Közös videó Magyarósi Csabával (10:30-tól):

Így a cikk végére érve, remélem tetszettek a fotók és megérte számotokra ezt a pár perces bogarászást. :) Kicsit lejjebb találtok egy szavazást, érdekelne a véleményetek! Én úgy gondolom, hogy nagyon nehéz manapság valami olyan újdonságot csinálni, main megakad az emberek tekintete. Nagyon túl vagyunk terhelve vizuális tartalmakkal. Ezért is foglalkozom a fotózás ezen szokatlan műfajával, mert itt még nincsenek elcsépelt klisék és bármi lehetséges!

 Zárásképpen, ha érdekel mi is az a toy photography, avagy figura fotó akkor less rá erre a korábbi cikkemre!