Október 23-a nem hiába piros betűs ünnep a magyar naptárban. A 61 évvel ezelőtt kitört forradalom és szabadságharc a mai napig nagy hatással van az emberre - főleg akkor - ha belegondolunk: nem is volt rég, hisz nagyszüleink még hallották a fegyverek ropogását.

Régóta tervezek egy fotósorozatot, amivel valamiképp megemlékezhetek hősökről, de ezidáig nem igazán volt ötletem. Ellenben, az egy évvel ezelőtt kezdődött LEGO sorozataim nyomán, már nem volt kérdés, hogy miként oldjam meg. Mármint nagy vonalakban, hiszen a részleteket nem volt egyszerű kitalálni, mivel itt utcajelenetekről van szó, lehetőleg tankokkal. Nos, ebből nekem csak a tank és az épületek hiányoztak, ami valljuk be, nem elhanyagolható hiányosság. Mint, mikor József Attila egyszer azt mondta egy ismerősének, mikor az megmutatta neki a írását, hogy: "Nem rossz, csak a címet és az egészet kell átírni". Valami ilyesmit éreztem én is.

A Facebook viszont egy remek eszköz, ha nem kacsacsőrű szelfikre, meg a napunk minden percének megosztására használjuk. Kiírtam hát, hogy a hétvégére tankot keresek, LEGO figura méretarányút, illetve, ha valaki akkora császár, hogy még a típusa is T-34-es ('56-ban, többek közt, ez a típus dübörgött az utcákon), akkor kalapot emelek!
Én már annak is örültem volna, ha egy normál méretű járgányt tud valaki kölcsönadni.

Ekkor kaptam az alábbi üzenet Fábián Dénes kollégától: "Van tigris, T-34/56/72, Crusader etc....meg millió egy repülő!"
Paff, na, mondom ezt nem hiszem el, fél óra alatt két korhű tankot is sikerült szerezni, ezúton is nagy köszönet Dénesnek, mert lássuk be, tank nélkül nem lett volna az igazi. Nem azért, mert tank nélkül nincs forradalom, csupán egy ikonja, egy jellegzetessége az 56-os szabadságharcnak, ráadásul nemcsak szovjet, de magyar kézen lévő tankok is felbukkantak itt-ott. A romos épületekhez pedig Ytong téglát használtam, amit némi faragással tettem „korhűvé”.

A legnehezebb feladat a díszletépítés volt, különösen ennél a sorozatnál. Noha, csak négy kép készült, több mint 15 órát vett igénybe az anyaggyűjtéssel, építéssel, fotózással és végül az utómunkával. Délután 1 órakor kezdtem és most, a cikk írásakor, hajnali negyed 6 van.
Szóval, remélem tetszeni fognak! ;)

A képeknél mindössze háromszor használtam manipulációt. A második képnél a bérházhomlokzat a háttérben egy korabeli fotó, valamint a zászló szintúgy. A harmadik képnél pedig a Kossuth-címer egy szintén akkor készült fotóról, amin a címer ugyancsak egy tankra volt festve.
Ezt azért írom le, mert a LEGO-s képeimnél mindig törekszem a valós megoldásokra és fontos a hitelesség. Épp ezért nem zöld háttér előtt, hanem épített díszletben dolgoztam (lásd lejjebb a werkképeket). A képek dinamikáját adó elemek (füst, felverődő por, kövek, törmelék) mind valósak, semmilyen manipulációt nem tartalmaznak!

Mikor elkészült a végleges kép, kinagyítottam, hátradőltem és megborzongtam.
Bár, tudom, hogy játék, pláne egy saját kép...mégis, elképzeltem, hogy ott
állok szemben egy ilyen vasszörnnyel... Ijesztő!
És nagyapáink, nagyanyáink odaálltak. Mélységes tiszteletem!

 Azon ritka pillanatok egyike, mikor a tank nem a halált jelentette.
A Kossuth-címert egy korabeli képről (tankra festve) montíroztam ide,
így abszolút autentikus.Valamint, nem véletlenül használtam itt lányfigurát is,
hiszen ne felejtsük el, hogy rengeteg női forradalmár is fegyvert fogott a szabadságért!

Ezt a képet nagypapám története ihlette. Mesélte, hogy hallották a közeledő lánctalpakat.
Gyorsan fedezékbe kellett húzódniuk, mert a szovjetek
végiggéppuskázták az egész utcát.

A Pesti Srácok!
Azt hiszem jogosan illeti meg őket, hogy külön képet/emléket kapjanak.
Ők voltak azok a tizenéves, sokszor kiskorú gyerekek, akik fegyvert fogtak a hazájukért.
Lehet épp a Te nagyapád!

Ezzel a képek végére is értünk, de nem maradhatnak el a werkfotók, mert tudom, hogy azt nagyon szeretitek, sokszor nagyobb sikere van, mint magának a kész fotónak.

Tiszetelet a Hősöknek!

YouTube ajánló