• Régóta tervezem, hogy csinálok egy naplementés sorozatot Budapestről, nem mintha már nem csináltak volna ezer ilyet, de vannak kötelező témák, ezeket ráadásul a későbbiekben még fel is tudom használni. Lényeg a lényeg, tegnap végre eljutottam odáig, hogy bemenjek a városba fotózni. A naplementét természetesen lekéstem és azt hittem, hogy akkor ez most ugrott...ami részben igaz is, de végül nem bántam meg, hogy kicsit elnéztem az időt.

Mivel a Nap már lement annyira, hogy közvetlenül ne világítsa meg a várost, de még az égről látszódott annyi fény, hogy ne mondhassuk: este van, ezért egészen érdekes fényeket kaptam. A közvilágítás bekapcsolt - látványos volt, ahogy először az út melletti, majd a díszkivilágítások is magukhoz tértek. Ciki nem ciki, pesti létemre, ezt most láttam így egyben először - és az ég derengése, illetve a lámpák érdekes hatást keltettek. Ilyen fotókból nem láttam még annyit mint a többiből. A többség vagy naplementekor vagy este készült, de a kettő között kevesebb. Az egész amolyan krémszerű, lágy látványt nyújtott, nagyon szép volt.

Egyébként eredetileg nem innen akartam fotózni, de a Citadella egy másik pontján (ahova először vackoltam be magam) úgy tűnik selfie center volt, mert 2 percenként váltották egymást a külföldi selfizők, úgyhogy diszkréten odébbálltam. Elég komikus volt...az egyik pár komolyan beszélt valamit, kicsit vitáztak, majd a hölgy odaállt a párkányhoz egy képre. Láss csodát, hirtelen elsimultak a ráncai, mosolygott és vidám volt, aztán elkészült a kép...azon nyomban visszaváltozott komollyá. Meg kell hagyni, korrektül erőltette a természetes mosolyt!

Íme a fotók. Mivel volt némi technikai zűr, illetve sok kísérletezés, csak négy képet sikerült csinálni vállalható szinten. Ja, és olyan hideg volt, hogy a kezem odafagyott a géphez, utána külön turista látványosság voltam, ahogy megpróbáltak leolvasztani róla.